2010.09.21.
10:23

Írta: zfuly

A követség

Történt egyszer, hogy újra vita támadt a  Hegy népe között.

Először is azon kezdtek cívódni a Hegy lakói, hogy vajon mi is történt akkor, amikor a Nagy Újjászületés volt. Ez a kérdés a gyűlés óta újra meg újra előkerült.

Rationell, a szálerdő okosan szólt, mint mint mindig, és azt mondogatta: a Nyilas tüze felperzselt mindent. Lámcsak, alig maradt valami a régi világból. Elmondta már a Tanácsban is, tartotta magát saját eszéhez.

Espero szokása szerint vitatkozott vele: a Tavasztündér varázsolt, és azóta is mennyit és mennyit, és hinni kell a Tavasztündérben, egyszer még otthonra talál nálunk.

A népek azonban kezdtek elbizonytalanodni, mert Tavasztündér mintha egyre kevesebbet varázsolt volna. Volt, aki azt mondta: lehet, hogy igazából Tavasztündér, de nem varázsol nekünk, felejtsük el. Küón meg egyenesen azt vetette a szemükre: 

- Ugyanmár, másnak varázsol az rég, ti meg itt szaladtok utána, mint buta kis kutyuska.

Addig-addig beszéltek egymás között, hogy már Espero sem tudta őket fellelkesíteni, és végül megegyeztek: Követet küldenek a Nyilashoz, aki lehet Tavasztündér is, és elmondják neki, hogy mindent köszönnek - és elköszönnek. Eldöntötték azt is, hogy elhívják valahova, mégse legyen nála a hazai pálya előnye.

El is hívták, és legnagyobb megdöbbenésükre Tavasztündér eljött. Sőt. Az egész követségből semmi sem lett. Tavasztündér, ragyogott, varázsolt - és a népek újra elbűvölten álltak.

És másnap újabb követséget küldtek, virággal és finomsággal és szívük egy darabjával... 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ahegymeseje.blog.hu/api/trackback/id/tr222311962

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása