Corazon nyugtalan álma nem volt mély. Fel-fel riadt, ahogy a hideg víz patakzott körülötte.
A nagy mozgásra Rationel is felébredt. Édes álmából kelt, és legkevésbé boldogságként írhatjuk le azt az érzést, amit először érzett.
(...)
Amik leginkább aggasztották, azok a Corazont övező jégtömbök voltak. Odasietett hát:
- Honnan vannak ezek?
- A Félelem Gleccsere szakadt rám. – sóhajtottCorazon.
- Hát nem kicsit. – nézett végig a halmokon Rationel.
- Most már sokkal jobb. Amikor rám szakadt, azt hittem, minden tüzemet kioltja
- Azért most sem nézel ki valami jól. És hát Espero meg különösen nem. – tette hozzá, miután körülnézett.
- Nem is tudom, hogy történt. – kezdte sorolni Corazon. – Jött ez a furcsa álom, sötétség és hideg borult rám. Az még nem is volt annyira szörnyű, mert egészen könnyen aludtam. Aztán rémálmom támadt,de csak egy pillanatra. Annyira szörnyű volt, hogy azonnal feleszméltem. És arra ébredtem, hogy félelem rázott meg mindent. Mire körülnéztem, rám szakadt a jég, teljesen összefacsarodtam.
- Ötleted sincs, mi történt? Mitől ijedtél meg? Mi volt az álomban?
- Hát… olyan nagyon furcsa. – tétovázott Corazon. Rationel bíztatóan nézett rá, így akadozva,de folytatta.
- Azt álmodtam, hogy Tavasztündér eltűnt.
- Mi történt???
- Csak ennyi. Tavasztündér eltűnt és nincs többé és soha nem is lesz. Mélyembe hatolt az érzés, fagyasztott és nyomasztott.
Rationel komolyan meglepődött.:
- Miért érezted ezt? Miből gondolod?
Corazonnak semmi kedve nem volt nevetni, de ezt a kérdést nem állta meg mosoly nélkül:
- Épp tőlem kérded ezt éppen Te?
- Hát, izé… - jött zavarba Rationel. – Ne haragudj!
- Nem haragszom. Biztos volt valami apróság, aztán… aztán nem is tudom. Egyszer csak rám tört.
- Kár, hogy nem tudod. Talán kitalálhatnék valamit.
- Köszönöm. Azt hiszem, elboldogulok vele.
- Biztos vagy benne?
- Igen, eléggé.
- Na de mitől lehetsz ennyire biztos? Látom, most is remegsz, patakokban folyik rajtad a jeges víz…
- Ez igaz. Csak… már nem láthatod, mennyi jég volt rajtam AKKOR. És… és néha úgy érzem, egy világos folt van valahol a sötét köd szélén. Ez segít melegedni.
Rationel felnézett:
- Most nem látok világosságot.
- Érezd!
- Meleget érzek, de az tőled jön.
- Annyi elég. Nemsokára megint lesz annyi meleg bennem, hogy az egész ködöt elfújom.
- Nagyon bízol benne! És mi lesz a jegekkel?
- Előbb azok olvadnak el. Akkor szabad lesz minden út, és ha áramlik a meleg, mindent átjár. Akkor jut belőle mindenkinek!
- Corazon, Corazon, elnyelted Espero-t, hogy így szónokolsz?
- Hát… nem hangzott jól?
- De igen. Csak lesz rá erőd?
- Úgy érzem, lesz. Főleg, ha látom még a fényt a ködön túl!
